Rólunk

Iskolánk története negyed századra tekint vissza. 1989-et megelőzően a régi iskola szolgált oktató-nevelő munkára. A 80-as évek végéig sokkal több gyermek született, így szűkösnek bizonyult a meglévő épület, ahol reggeltől estig folyt a tanítás.

1989-ben már az új iskolában kezdődhetett meg a munka.

 Ez alatt a 25 év alatt új gyerekek, tanítók, tanárok váltották egymást, eseménydús évek teltek el, de az idő nem állt meg. Az iskola minden tekintetben továbbfejlődött, hiszen az utódok lelkesedése sem kisebb elődeiknél.

Ma az itt tanító pedagógusok száma 11, a tanulócsoportoké 8, iskolánk diákjainak létszáma pedig 142.

„ Az én iskolám neve Szent-Györgyi Albert Általános Iskola. A falu közepén épült. Nagy, szép, füves udvarunkon mindenki jól érzi magát.”

„Büszke vagyok arra, hogy iskolánk egy ilyen híres emberről kapta a nevét. „

Valóban büszkék vagyunk, hogy a híres Nobel-díjas tudós még életében meglátogathatta intézményünket. Tudósként is fontosnak tartotta az iskola szerepét: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”- fogalmazta meg.

Mindent megteszünk azért, hogy  a nagy tudós gondolatait betartva felébresszük  diákjaink tudásvágyát.

„ Azért szeretem az iskolámat, mert ebben a környezetben jól érzem magam. Itt tanítottak meg írni, olvasni, számolni. Az iskola lehetőséget ad arra, hogy képességeinket fejlesszük szakkörök, versenyek által.”

Igyekszünk a gyerekek igényeinek megfelelő szakköröket szervezni. Így pingpong-, természetjáró-, német-, néptánc - és kézműves szakkör várja az érdeklődő diákokat.

Diákjaink sok levelezős versenyen szerepeltek eddig is csapatban és egyéniben, s  minden évben valakik képviselték iskolánkat országos döntőkben is. Rajz-, és meseíró pályázatokon is szívesen vesznek részt tanulóink.

Intézményünkben sok-sok év alatt alakult, változott, vált hagyománnyá egy-egy fontos esemény.

„Az iskolával mindig elmegyünk kirándulni”

Ezt a közös kirándulást a Gyaloglás napjához kötjük, amikor a közeli túrahelyekre indulunk diákjainkkal. Így jutottunk el Bérre, a bujáki forráshoz, a Kálváriához, vagy egyszerűen csak túráztunk az erdőben. Ezekről a túrákról mindig élményekben gazdagon tértünk haza.

De nem lehet kihagyni az osztályonként szervezett kirándulásokat sem, ahol már hazánk messzebbi tájait is megismerhették a gyerekek.

 „Az osztállyal minden évben fellépünk az ünnepélyeken. Rengeteget próbálunk. „

Ünnepségekből pedig akad bőven: színvonalas diákigazgató-választások, karácsonyi műsorok, farsangi bálok, sulinapok, Bujáki vasárnapi rendezvények, felejthetetlen ballagások bizonyítják diákjaink és tanáraik lelkesedését, ügyességét, rátermettségét.

Azt valljuk, hogy minden gyerek tehetséges valamiben, minden gyerek szerethető, s mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a képességeihez mérten való tudás megszerzésére. Mindeközben fontos a közösséghez tartozás érzése, a közösen végzett munka öröme. Hogy ne csak egy iskola legyünk a sok közül, hanem az ISKOLA, amire sok-sok év múltán is szívesen emlékeznek az itt tanulók és tanítók.

Minden elmúlik, mint az álom

Elröpül, mint a vándormadár,

Csak az emlék marad meg a szívben,

Halványan, mint a holdsugár.

Friedrich Schiller

Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik, talán még intenzívebben. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal előcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szín, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszínre hív elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendítőbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat.

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen... Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen... akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!

Hankiss János